A tejcukorérzékenységről
A TEJCUKOR-ÉRZÉKENYSÉG
(LAKTÓZINTOLERANCIA)
5., javított összeállítás
|
ADATAINK ALKALMAZÁSÁT MINDEN ESETBEN BESZÉLJE MEG ORVOSÁVAL ÉS DIETETIKUSÁVAL! |
MI A TEJCUKOR-ÉRZÉKENYSÉG?
A laktóz (tejcukor) egy – kizárólag a tejben és egyes tejtermékekben előforduló – természetes kettős cukor, amely nem képes közvetlenül felszívódni az emésztés során. A vékonybél bolyhainak tövében található sejtek és a normális bélflóra baktériumai által termelt laktáz enzim bontja a tejcukrot egyszerű cukrokká: glükózzá (szőlőcukor) és galaktózzá. Ezek az egyszerű cukrok már képesek felszívódni az emésztőrendszerből a véráramba.
A laktózintolerancia, magyar nevén tejcukor-érzékenység a laktáz enzim hiánya ill. csökkent termelődése, aminek következtében az összes tejcukor vagy annak egy része lebontatlanul kerül tovább a vékonybélből. Az elnevezés további szinonimái (laktáz hiány, hipolaktázia) is az enzim hiányára utalnak. A belekben továbbhaladó emésztetlen, elbontatlan laktózt végül a vastagbél baktériumai bontják el rövid szénláncú savakká (tejsav, stb.) és gázokká. Két gramm tejcukorból (kevesebb mint fél deciliter tej laktóz tartalma) közel másfél liter hidrogén gáz képződhet.
A tejcukor-érzékenység különböző mértékű lehet (küszöb dózis). A legtöbb ember minden következmény nélkül el tud fogyasztani egy pohár ( 2 dl ) tejet. A mennyiség növekedésével azonban előbb-utóbb megjelennek a laktózintoleranciára jellemző kellemetlen tünetek.
Teljes enzimhiány a tejcukor-érzékenyek között csak néhány százalékban fordul elő (5-10 %-ra becsülhető). Ebben az esetben már rendkívül kis mennyiségű tejcukor is súlyos emésztési zavarokat okozhat.
A tejcukor-érzékenység nem azonos a tejallergiával (tejérzékenység, tej-intolerancia), ami a fehérje-érzékenység egyik fajtája. A kettő gyakran fordul elő együtt, de a tejallergia gyakoribb a gyermekeknél és ritkábban fordul elő felnőttkorban.
A TÜNETEK
Az emésztetlen tejcukor több kellemetlen tünetet okoz. Megbontja a vízfelszívódás egyensúlyát (ozmotikus hatás), ami hasmenéssel jár. A széklet rossz szagú, bűzös, kis csecsemőnél híg, habos, zöldes, savanyú szagú. A bélbaktériumok által bontott laktózból fejlődő gáz felfúvódást, szeleket, görcsöket eredményez. Mindezeket émelygés, hányinger, általános rossz közérzet és bőrtünetek kísérhetik. A tünetek a tejcukor tartalmú élelmiszer elfogyasztása után fél-, két óra között jelentkeznek és 24 – 48 óra után következmény nélkül elmúlnak, ha nem követte az említett étkezést újabb tejcukor tartalmú élelmiszer fogyasztása.
A vastagbélből felszívódó hidrogén a vérárammal eljut a központi idegrendszer területére is, ahol fejfájásos rohamokat okozhat.
Az időben fel nem ismert laktózintolerancia következményeként alultápláltság, súlycsökkenés alakulhat ki. Kisgyermekeknél, 0 – 5 éves életkorban, a növekedés is csökkenhet vagy meg is állhat.
A DIAGNÓZIS
A laktáz hiánya több módszerrel is jól diagnosztizálható. A vizsgálatokat a kórházak, klinikák gasztroenterológiai osztályai vagy egyéb, erre felkészült orvosi laboratóriumok végzik.
· A hidrogén kilégzési teszt a leggyakrabban használt vizsgálat. Ennek során a lélegzet hidrogén tartalmát vizsgálják, ami normális körülmények között rendkívül alacsony. A vizsgálat egy éhgyomorra megivott tejcukortartalmú folyadék elfogyasztásával kezdődik. A tejcukor-érzékenyeknél, ahogy ezt korábban említettük, a laktóz emésztetlenül továbbkerül a vastagbélbe, ahol a bélbaktériumok különböző gázok, köztük hidrogén fejlődése közben bontják le. A hidrogén átjutva a bélfalon bekerül a véráramba, és a tüdőn keresztül megjelenik a lélegzetben. A vizsgálat abból áll, hogy meghatározott időközönként megvizsgálják a paciens lélegzetének hidrogén tartalmát. Ha ez magasabb a normálisnál, akkor valószínűsíthető a tejcukor-érzékenység.
A vizsgálat alkalmas u.n. elkülönítő diagnosztikára is. Megismételve a vizsgálatot egy olyan cukorral (laktulóz), amit csak a bélbaktériumok tudnak elbontani, meghatározható, hogy a táplálék mennyi idő alatt jut át az emésztőrendszer egyes szakaszain (tranzit idő). A tranzit idő ismeretében a mért hidrogén tartalom értékek által mutatott görbét értékelve eldönthető, hogy a tejcukor-érzékenység genetikai eredetű vagy fertőzés következménye, esetleg a kettő kombinációja, amit még befolyásolhat a bélrendszer mozgászavara is.
A módszer további lehetőségeket is biztosít az orvos számára, attól függően, hogy milyen szénhidrátot tartalmazó folyadékot itat meg a beteggel a vizsgálat előtt.
- Fruktóz (gyümölcs-cukor) tartalmú folyadék itatása után, a fent leírtakkal azonos módon megállapítható, hogy fennáll-e fruktóz emésztési zavar (fruktóz malabszorpció) a vékonybélben a tejcukor-érzékenység mellett vagy helyett. (Vigyázat! Nem azonos a fruktóz intoleranciával, ami egy súlyos genetikai betegség; a májból hiányzik a fruktózt glükózzá alakító enzim.)
- Keményítő tartalmú folyadékkal a hasnyálmirigy amiláz (a keményítőt bontó enzim) termelését vizsgálhatja a szakorvos.
- Glukóz oldattal valószínűsíthető a vékonybél fertőzöttsége. A glükóz (szőlőcukor) a vékonybélből közvetlenül felszívódik a bél kezdeti szakaszán. A hidrogén keletkezése arra mutat, hogy a glükóz vastagbél-baktériumokkal került kapcsolatba, amelyek az egészséges – steril – vékonybélben nem fordulhatnának elő.
A fentiekből következik, hogy a H2–kilégzési teszt készülék ma már a gasztroenterológiai diagnosztika egyik alapműszere. Az ára a ma használatos orvosi műszerek többségéhez képest csekély. Ez magyarázza, hogy több esetben háziorvosi rendelők felszerelésében is előfordul. Ezek után különösen érthetetlen, hogy a használatát egyes gasztroenterológiai szakrendelők mellőzik. Ezekben a rendelőkben tapasztaljuk az „ismeretlen okra” visszavezetett irritábilis bél szindróma (IBS) diagnózis gyakoriságát. Azokban az esetekben is, amikor a hasonló tünetcsoportokat mutató laktóz intolerancia (egyes esetekben fruktóz emésztési zavar) – tehát a valódi ok, ami gyógyszerrel és diétával kezelhető – könnyen kimutatható lenne.
· A hagyományos laktózintolerancia vizsgálat ugyancsak az éhgyomorra megivott tejcukortartalmú folyadék elfogyasztásával kezdődik. A vékonybélben glükózzá és galaktózzá bomlott tejcukor felszívódik a véráramba. A galaktózt a máj ugyancsak glükózzá alakítja, és ez ugyancsak a véráramba kerül. A meghatározott időközönként vett vérminta glükóz (vércukor) tartalma kimutatja, hogy milyen mértékű a laktóz emésztés.
Ha a vércukor szint nem emelkedik kellő mértékben, akkor az a laktózbontó enzim csökkenésére vagy hiányára utal és jelzi a tejcukorérzékenységet.
· Ritkán előfordul, hogy a laktáz enzim mennyiségét ill. hiányát vékonybél biopsziás mintából határozzák meg.
· Bonyolult, ritkán alkalmazott, de igen megbízható vizsgálatok a 14C izotóppal jelzett széndioxid kilégzés vizsgálata ill. a 14C izotóppal jelzett glükóz mérése a vérszérumban. 14-es szén izotóppal jelzett tejcukrot adnak a vizsgálandó személynek és ezt követően mérik a megjelenő izotóp mennyiségét.
· A tejcukor-érzékenységért felelős gén felfedezése óta lehetőség nyílt a genetikai vizsgálattal történő diagnózisra is. A genetikai vizsgálat és egyéb vizsgálatok (pl. hidrogén kilégzési teszt) kombinációja megbízható elkülönítő diagnózis lehetőségét adja. A genetikai vizsgálat alapján előre jelezhető – már csecsemő vagy gyermekkorban – a felnőtt-típusú laktózintolerancia későbbi kialakulása. Ezek a vizsgálatok Magyarországon ma még csak a tudományos kutatást szolgálják. Németországban már – bárki számára elérhető módon és áron – tömegesen végzik ezt a vizsgálatot.
A fenti vizsgálatokat általában nem végzik tejcukor-érzékenységre gyanús újszülötteknél és csecsemőknél, mert a laktóz terhelés okozta hasmenés a kiszáradás veszélyével járhat.
· Ebben az esetben a széklet savasságának vizsgálatával és a redukáló cukrok kimutatásával valószínűsíthető a tejcukorérzékenység. Amint már korábban említettük, a vastagbél baktériumai a laktózt tejsavvá és rövid szénláncú egyéb zsírsavakká bontják. A széklet savassága (pH értékének eltérése a normálistól), tejsav tartalma és glükóz jelenléte a székletmintában jelezheti, hogy a tejcukoremésztés nincs rendben.
A vizsgálatok nélküli öndiagnózis megengedhetetlen, mert például egyebek mellett, a glutén intolerancia (lisztérzékenység) is járhat hasonló tünetekkel, mint a tejcukor-érzékenység. Csak az erre alkalmas orvosi laboratórium vizsgálata után, a szakorvos döntheti el, hogy mi okozza az emésztési zavarokat.
Bizonyos „vizsgálati” módszereket (vega-teszt, biorezonancia, stb.) az orvosi szakirodalom szinte nem is említ. Ezeket mi sem javasoljuk.
A TEJCUKORÉRZÉKENYSÉG TÍPUSAI ÉS OKAI
A primer felnőttkori laktázelégtelenség a csecsemő kor után, bármely életkorban kialakulhat, és genetikai oka van.
Tulajdonképpen a tejcukor-érzékenység a természetes állapot. Évezredekkel ezelőtt az emberiség táplálkozási kultúrája kettévált. A földművelő népek rizs alapú táplálkozásánál a hús mellett a szója biztosította a fehérje bevitelt és a kalcium pótlást. A pásztor népek számára a hús mellet a tej és a tejtermékek nyújtottak jó minőségű fehérje és kalcium forrást. Közöttük alakult ki az a gén változás (mutáció), amely továbbörökítette a felnőttkori tej és tejcukor emésztési képességet.
Hazánkban – több mint tízezer emberre kiterjedő vizsgálat alapján – az egészséges lakosság 14 %-a, közel másfél millió ember tejcukor-érzékeny.
Az egyes emberfajták között rendkívül nagyok a különbségek. A publikált adatok ugyan eltérőek, de abban megegyeznek, hogy a legkevésbé érintettek a tejcukor-érzékenységben a skandináv országok lakói. Az ázsiaiak (a pásztornépek kivételével) és az ázsiai eredetű amerikai indiánok viszont felnőttkorban szinte kivétel nélkül laktóz érzékenyek. Svédországi statisztikai adat szerint az ott élők között 3 % a tejcukor-érzékeny, de pl. Finnországban ez az arány már 14 %. A közép-afrikai népekre jellemző a felnőttkori 100 %-os laktóz érzékenység.
Az európaiak között 10 – 30 %-ra becsülik a tejcukor-érzékenyek arányát, és csak kb. 30 %-ra azokat, akik idős korukra is megőrzik teljes laktáz-aktivitásukat. Egyes orvosi közlemények ezért külön csoportként említik az időskori laktózérzékenységet.
A betegségekhez kapcsolódó, u.n. szerzett laktózérzékenységnek (szekunder felnőttkori laktázelégtelenség) számtalan oka lehet, mert a vékonybél nyálkahártyájának felszínén elhelyezkedő, laktázt termelő hámsejtek rendkívül érzékenyek a legkisebb károsító hatásra is.
Ez a magyarázata, hogy néhány gyógyítási eljárás is (antibiotikumok, kemoterápia, stb.) másodlagos tejcukor-érzékenységet okozhat. Okozhatják még fertőzéses eredetű betegségek és kapcsolódhat más emésztőrendszeri és egyéb betegségekhez is (lisztérzékenység, hasnyálmirigy betegségek, Crohn betegség, cukorbetegség, stb.). A laktózintolerancia bakteriális fertőzésekhez kapcsolódó formája egyes esetekben gyógyítható.
Szerencsére csak nagyon ritka esetben fordul elő, hogy újszülöttek szervezete sem képes a laktáz enzim termelésére (veleszületett laktázelégtelenség). A tejcukor-érzékenységnek ez a formája teljes leromláshoz vezető, súlyos betegség, ha nem ismerik fel időben.
Koraszülötteknél is előfordulhat tejcukorérzékenység (koraszülöttek fiziológiás laktáz-elégtelensége), de ez bizonyos idő elteltével megszűnik.
A TEJCUKORÉRZÉKENYSÉG VESZÉLYEI
A tejcukor-érzékenység, kellő információk hiányában, súlyos veszélyforrás lehet az érintettek számára.
· A tej és a tejtermékek létfontosságú anyagok sorozatát tartalmazzák. A csont fejlődéséhez szükséges D-vitamin, kalcium és foszfor legfontosabb forrásai. A tejmentes diéta megoldás lehet a laktózintoleranciára, de következménye lehet a csontrendszer működésének valamilyen zavara, mint például a csontritkulás (osteoporosis)
Egy laktózérzékeny ember számára sajnos használhatatlan az a táplálkozási ajánlás, hogy „naponta fogyasszunk mintegy fél liter tejet és tejterméket (pl. sajtot, túrót, aludttejet, kefirt, joghurtot). A tejtermékek közül a kisebb zsírtartalmúakat válasszuk.” (Táplálkozási ajánlások a felnőtt lakosság számára. MTA ÉKB, OÉTI, MTT állásfoglalás, 1987. 5. pontja a 12-ből. )
· Az állandóan ismétlődő hasmenések és a bélbaktériumok bontotta laktózból keletkező erős savak magas koncentrációja a vastagbélben nem maradhat következmény nélkül.
Ma már orvosi publikációk tárgyalják a tejcukorérzékenység és a vastagbél rosszindulatú daganata közötti összefüggést. A diétával karbantartott és probiotikumokkal kompenzált laktózintoleranciának valószínűleg nincsenek ilyen következményei.
ÉTKEZÉSI TANÁCSOK
Ha időben nem ismerik fel a tejcukor-érzékenységet, akkor a laktóztartalmú termékek további fogyasztása, a vékonybél állandó irritációjával, tovább csökkentheti a laktáz enzim termelését.
Ez a folyamat, mint egy negatív visszacsatolású ciklus, a teljes laktózérzékenységig juthat el. Ezért pl. hasmenés esetén nem ajánlott a tejfogyasztás.
A folyamat megfordítva is igaz lehet. Egy hosszabb, teljesen laktózmentes diéta részben vagy teljesen helyreállíthatja a laktáz termelődését. Ez a diéta azonban a normális bélflóra fennmaradása szempontjából nem kedvező, ha csak nem fogyasztunk rendszeresen prebiotikumokat
Az optimális megoldás, hogy mindenki határozza meg egyéni tejcukortűrő képességét és utána rendszeresen fogyasszon annyi laktóztartalmú tejterméket, amennyivel még elkerülhetők a tünetek.
A tejcukor-érzékenység ritkán követeli meg a teljesen tejmentes étkezést. Szakirodalmi adatok szerint a tejcukorérzékenyek 20 - 30 %-a képes a tünetek megjelenése nélkül elfogyasztani egyszerre negyed liter tejet ( kb. 12 g laktóz). Kb. 50 %-ra tehető azoknak a száma akiknek a tűrőképessége kb. 1/2 l liter tej (kb. 24 g laktóz), és kb. 1 liter tejnél (kb. 50 g laktóz) már minden laktózérzékenynél megjelennek a tünetek.
A tejcukor-érzékenység, néhány korábban említett esettől eltekintve (amikor, egyéb emésztőrendszeri betegségek átmeneti kísérő tünete) nem gyógyítható, de jól kezelhető állapot.
A legfontosabb a megfelelően alkalmazott diéta, ami nem jelenti a létfontosságú tejtermékek
teljes elhagyását. A diétával elérhető a tünetmentesség, és biztosíthatók a szükséges tápanyagok.
A diéta egyik lehetősége az ázsiai konyha preferálása. A szója alapú, tejmentes kínai-, thai- és egyéb ázsiai konyha ideális a tejcukor-érzékenyek számára. Az ázsiai éttermek, üzletek választéka szinte teljesen laktózmentes élelmiszerekből áll.
A diéta fontos része a magas kalciumtartalmú élelmiszerek fogyasztása. Ilyenek például a kelkáposzta, a hüvelyesek, a dió, a mandula, a mogyoró, a szója készítmények (pl. a tofu) és a lágy, ehető csontú halak, mint a szardínia, a makréla vagy a lazac. Az egyébként magas kalciumtartalmú parajt, fehérrépát és rebarbarát azért nem említettük, mert oxalát tartalmuk blokkolja a kalcium felszívódását.
A hüvelyesek ugyan jó kalcium források, de felfúvódást okozó hatásuk – ami felerősítheti a laktózintolerancia hasonló tünetét – miatt óvatosan fogyasztandók. Itt kell megemlítenünk egy széles körben terjedő – a galaktozémia diétájából átkerült – tévedést a zöldborsóval kapcsolatban, amit gyakran a tiltott élelmiszerek közé sorolnak. A zöldborsó galaktózt tartalmaz, ami része a tejcukornak, de a tejcukor-érzékenyek számára veszélytelen.
Ahhoz, hogy a kalcium hasznosuljon, szükség van a szervezet megfelelő D-vitamin ellátására. Jó D-vitamin források a tojás, a máj és természetesen a mértékletes napozás.
Néhány gyakorlati tanács a tejfogyasztáshoz:
· Más táplálékkal együtt fogyasztott tej, vagy más laktóztartalmú tejtermék, lassabban ürül ki a gyomorból, elegendő időt hagyva a kevesebb enzimnek a tejcukor emésztéséhez. Igy csökkenthetők vagy elkerülhetők a kellemetlen tünetek.
· Langyos vagy meleg tej ugyancsak lassabban ürül ki a gyomorból, ezért a szervezet jobban tolerálja mint a hideg tejet.
· Magasabb zsírtartalmú tej hosszabb ideig marad a gyomorban, mint az alacsony zsírtartalmú, ezért a vékonybél laktóz emésztése is jobb, mert hosszabb idő áll rendelkezésre. Ugyanez vonatkozik a kakaóra is.
· A napjában több részletben elfogyasztott kis adag tej laktóztartalmát a csökkent mennyiségben termelődő enzim is képes elbontani.
· A kecsketej laktóztartalma alacsonyabb, mint a tehéntejé, ezért jobban tolerálja a szervezet. Ez a különbség azonban nem jelentős.
Egy általános szabály, hogy minél magasabb egy tejtermék zsírtartalma, annál alacsonyabb a tejcukor mennyisége a termékben. Természetesen a több zsír egyben több koleszterint is jelent!
A túró tejcukor tartalma – a savó tartalmával arányosan – magas.
Az érett kemény- és félkemény sajtok (Pannónia, Trappista, stb.) és a penésszel érő sajtok (camembert, brie, roquefort, gorgonzola, stb.) nem tartalmaznak tejcukrot vagy nagyon
alacsony a laktóztartalmuk, miközben megőrzik a tej teljes proteintartalmát, a legtöbb vitamint és ásványi anyagot, így pl. a kalciumot, a foszfort, a riboflavint (B2-vitamin), az A-vitamint, stb.
Az élő baktériumkultúrát tartalmazó joghurtok, kefirek jó kalciumforrások a laktóz-érzékenyek számára is, annak ellenére, hogy viszonylag magas a tejcukortartalmuk. Ezt azzal magyarázzák, hogy az aktív baktériumkultúra maga termel annyi laktáz enzimet, amennyi az emésztéshez szükséges. Az enzim (β-galaktozidáz) az élő baktériumsejtek belsejében található, és így védett a gyomorsavtól. A bélbe átkerülve az epe kiszabadítja a laktázt a védőburokból és így az a megfelelő helyen, a vékonybélben tudja kifejteni a hatását. Szerencsére a hazai joghurtok között egyre kevesebb a hosszabb szavatossági idő érdekében pasztörizált és állományjavítóként tejpor adalékot tartalmazó készítmény. Ezekre a joghurtokra az előbbi megállapítások nem érvényesek.
A laktózérzékenyek egy részénél az intolerancia olyan fokú, hogy a legkisebb tejcukor-mennyiség is kiváltja a tüneteket. Számukra fontos a rejtett laktóz fogalma. Az élelmiszerek többsége több-kevesebb tejjel vagy egyéb laktóztartalmú tejtermékkel készül. Tejport, savóport tesznek a konzervekbe, egyes húskészítményekbe (pl. párizsi, virsli, stb.), a süteményekbe, a jégkrémekbe és egyéb édességekbe. A laktózmentes diétához szükséges, hogy minden megvásárolni kívánt élelmiszernek gondosan tanulmányozzuk az összetételét. Csak azt vegyük meg, amelynek a összetételt mutató cimkéjén nincs utalás tejre, tejporra, tejszínre, savóra, savóporra, íróra, íróporra, stb.
Külön fel kell hívni a figyelmet arra, hogy a forgalomban lévő gyógyszerek egy jelentős része hordozóanyagként, vagy a hatóanyagot védő stabilizátorként laktózt tartalmaz. Sokszor a gyógyszer által okozott mellékhatások tulajdonképpen a tejcukor-érzékenység tünetei. Példaként említhetünk olyan, gyakran alkalmazott készítményeket mint a Bilagit, a Tensiomin, a No-Spa vagy több antibiotikum.
A TERÁPIA
A gyógyítás szempontjából különbséget kell tennünk a primer (genetikai) és a szekunder (szerzett) tejcukor-érzékenység között.
A szekunder tejcukor-érzékenység esetén az orvos az alapbetegséget gyógyítja. Az alapbetegség gyógyulása után, a megtartott diéta kímélő hatása és az egészséges bélflóra helyreállítása a tejcukor-érzékenység megszűnését eredményezheti. A gyógyulást segítheti a laktáz enzim pótlása is. (A kereskedelemben – főleg a patikákban – három enzimpótló készítmény kapható. Az orvosilag diagnosztizált laktózérzékenyek a Lactase® rágótablettához orvosi vényre, támogatott gyógyszerként juthatnak hozzá.)
A primer (genetikai) tejcukorérzékenység – ahogy már korábban említettük – nem gyógyítható, de jól kezelhető állapot.
Itt is kiemelt szerepe van a diétának, de megnő a jelentősége a különböző laktózmentes tejtermékek fogyasztásának és az enzim pótlásnak is, mert hosszú távon a szervezet nem nélkülözheti a tejben és tejtermékekben található vitaminokat (A, B1, B2, B12, D, E, K,) és nyomelemeket (pl. cink).
A laktóz intoleranciában szenvedőknek fokozottan figyelniük kell az egészséges bélflórájuk fenntartására. A bélflóra hasznos (B-vitaminokat termelő, immunrendszert erősítő , gombák és betegséget okozó baktériumok elszaporodását gátló, stb. hatású ) probiotikus baktériumai tejcukor nélkül csak 5-10 napig maradnak életben. Életben maradásuk segíthető a tejcukrot kiváltó, helyettesítő prebiotikumokkal de pótlásukról állandóan gondoskodni kell élőflórás élelmiszerek fogyasztásával vagy probiotikumokat tartalmazó készítményekkel.
VÁLOGATOTT IRODALOM
Beró T. : A laktózintolerancia klinikai jellegzetességei. Táplálkozási allergiák, Springer Hungarica Kft. 1994.(Szerk.: Nékám K., Szemere P.) 212 – 227.
Boda M. : A lactose intolerantia tünetei, diagnózisának lehetőségei, a laktózmentes étrend gyakorlati nehézségei. ESSZENCIA (Védőnők továbbképző folyóirata) 3/1994. 5– 6.
Juhász M.: Laktóz intolerancia Hippocrates családorvosi folyóirat, 2005, VII(5), 314-316. és http://www.medlist.com/HIPPOCRATES
Bogácsi-Szabó E., Nagy D., Tari B., Várkonyi Á., és Raskó I.: A felnőtt-típusú laktózintolerancia előfordulási gyakoriságának diagnosztikai célú molekuláris genetikai vizsgálata gyermek és felnőtt magyar populációban GYERMEKGYÓGYÁSZAT, 2006; 57. évfolyam 3. szám 279-286.
Szakály S., Fecskó M., Schrem J., Mészáros M., Bakos B.: A hazai laktózintolerancia felmérésének eredményei. Magyar Táplálkozástudományi Társaság VIII. Vándorgyűlése, Pécs, 1981. augusztus 23. 103 - 112.
Saloff-Coste, Cathy J. : Lactose maldigestion. Danon World NewsLetter No 1., May 1993.
Saloff-Coste, Cathy J. : Diarrhea and fermented milks. Danon World NewsLetter No 8., April 1995.
Takács M., Baráthné Hercegh O., Csanádi J. : Laktózhidrolízis tejtermékekben.
Tejgazdaság, 2/1997., 16 – 21.
Veres Gábor: Klinikai tapasztalatok laktóz-imtoleranciában GYERMEKGYÓGYÁSZAT, 2008; 59. évfolyam 3. szám 167-170.
szerző nélkül: Kempelen Farkas Digitális Tankönyvtár
3.4.1. A laktózmalabszorpció előfordulási gyakorisága különböző
országokban és különböző népcsoportokban.
3.4.4.2. A laktóz szerepe az anyagcserében. http://www.hik.hu/tankonyvtar
szerző nélkül: Cheese and Lactose Intolerance. National Institutes of Health 10/1995
http://www.gihealth.com/Articles/Cheese_Lactose.html
szerző nélkül: Lactose Intolerance. National Institutes of Health Publication No 94-2751
http://digestive.niddk.nih.gov/ddiseases/pubs/lactoseintolerance/
Lactoscan® nyál teszt. A primer laktózintolerancia genetikai vizsgálati módszere.
